Nagyon gátlásos kisfiú voltam. Ünnepségeken szólóban sosem mertem énekelni, ezért a szüleim beírattak egy néptánccsoportba, ahol egy új közösséggel találkozhattam. A zenének, a táncnak és az ottani csapatnak köszönhetem, hogy megnyíltam.  9 évesen beválasztottak az Operettszínház Hello Dolly! című darabjába, mint Hernádi Judit kisinasát, és ekkor eldőlt a sorsom. A gátlásos kisfiút, többé leszedni sem lehetett a színpadról. Hiszem, amit a nagy Mester mondott: „Színház az élet” és vallom, valóban „kell a színház”, mely szebbé teszi az ember életét, hisz oly’ jó érzés napról napra, szerepeid által adni valamit önmagadból a nézőtéren ülő kedves közönségnek. Balázs Péter bizalmat szavazott nekem, és immár több mint egy évtizede nagyobbnál nagyobb szerepekkel jutalmaz meg.