1970. május 22-én születtem Kaposváron. Születésemkor cisztát találtak a hangszalagomon, fuldokoltam, így az is kérdéses volt, hogy életben maradok-e és, ha igen, tudok-e majd artikuláltan beszélni. Egy pécsi professzor, Dr. Kollár Dezső mentette meg az életem, aki akkor azt mondta a szüleimnek: „Ebben a kislányban, nagy az élni akarás.” Így tehát, mivel a beszéd kérdéses volt, 3 évesen úgy döntöttem, hogy operett énekes szeretnék lenni. Az elhatározás nagy volt, mint ahogy a szüleim odaadó támogatása is. Gimi után Budapestre jártam, a Bartók Béla Zeneművészeti Konzervatóriumba, majd 1997-ben diplomáztam a Színművészeti operett-musical szakán, Szinetár Miklós növendékeként. Első szerepemre az Operettszínházba meghívtam az életemet megmentő Kollár professzort, de sajnos korára való tekintettel nem tudott eljönni, de telefonon beszélni vele is felemelő érzés volt. 1995-ben kerültem Szolnokra, ahol a mai napig játszom. Ugyan volt egy kis elszakadás, de hála Balázs Péternek, Rácz Mártonnak, Farkas Irénnek, Simon Erikának és Deme Gábornak, újra a szolnoki közönséget szórakoztathatom. Egy nagylány, Polla (16) és egy kislány, Lili (6) büszke édesanyja vagyok. Ami boldoggá tesz: A tavasz, virágok, gyerekek, jókedv, szeretet, (ja és persze a csokoládé)  Amitől jól érzem magam színésznőként, ha olyan emberekkel vagyok körülvéve, mint akik jelenleg a Szigligeti Színházban játszanak és dogoznak. (ja és persze a jó szerep) smiley