Már nem is tudom, hogy és mikor kezdődött ez az egész, annyira régen volt. Az idő sajátosságának tudom be, hogy van a társulatból olyan kollégám, akivel lényegében többet éltem, mint a tulajdon apámmal. Voltak napfényes korszakaim, és voltak mélységek is – mint mindenki másnak. Nem szeretem sem túlértékelni -, sem alábecsülni a munkámat. Játsszunk! Azt szeretem. De azt nagyon!