Schwajda György

Csoda

Színházi Olimpia helyszíne: Szolnok, Szigligeti Színház

Nagy Vencel nyomdai betűszedő egy napon elveszíti szeme világát, de miután betegállományban csak egy évig lehet, orvosi igazolványt kap arról, hogy keresőképes. Az SZTK papírja szerint visszanyeri látását és hát ezentúl ehhez kell alkalmazkodnia, jóllehet tényleg nem lát semmit. Újra dolgozni jár a nyomdába, ám az apró körülmény — miszerint vak — nem kis kalamajkát okoz. Vencel olyan ember akar lenni, mint a többiek, így „alkoholista” lesz, s tévedésből mindennap agyonkakaózza magát. Otthon felveri a ház lakóit, zajong, vagyis éjjelente az udvar közepén a Himnuszt énekli… Megtanul vezetni, sőt Trabantot vásárol. Ezt a fanyar magyar humort a nyelvünket nem beszélő román színészek szájából hallani, egy igazán sajátos fűszert ad a vígjátéknak.

Beszélgetés a rendezővel, Molnár Lászlóval

Honnan jött az ötlet, hogy Romániában rendezd meg ezt a magyar darabot?

Sorin Militaru felkérésére mentem ki Petrozsénybe megrendezni a darabot. Sorinnal nagyon régóta ismerjük egymást, többször dolgoztunk már együtt. A nyelvi különbözőségek ellenére rendkívül jól megértjük egymást, akár négy, öt nyelven is. Néha pedig szó szerint kézzel-lábbal. Ráhangolódtunk egymás humorára, innen jött Sorin ötlete, hogy rendezhetnék nála, ugyanis Romániában ez a fajta színjátszás kevésbé ismert. Tudatosan magyar színdarabot kerestünk, hogy kicsit közelebb hozzuk ezt a világot a helyi közönséghez. Én Schwajda György humorát imádom, így evidens volt, hogy tőle választunk darabot.

Miről szól az előadás?

Az előadás egy abszurd színdarab, rengeteg groteszk elemmel. Egy átlag kispolgárról szól, aki elveszíti a szeme világát. A nagy hivatali bürokrácia pedig kimondja róla, hogy egy év után nyugdíjazni kellene, de mivel nem érte el a nyugdíjkorhatárt, így az Sztk-ban gyógyultnak minősítik. Ezért aztán elkezd úgy viselkedni, mint aki lát. Ráadásul nyomdai szedőként dolgozik, és vissza is megy a munkahelyére, innentől el lehet képzelni, hogy micsoda abszurd helyzetekbe keveredik. Ez aztán bonyolódik egy szerelmi szállal is. És természetesen a sok nevetés után, happy end lesz a vége.

Könnyű volt külföldi színészekkel dolgozni, úgy hogy nem beszéled a nyelvet?

Ott a hiteles színjátszás volt, amire támaszkodhattam. Némiképp könnyebbség is, hogy nem értettem amit mondanak. Ugyanis nem tud félrevezetni a szöveg. Csak azt tudom, hogy eljátssza-e a szituációt, vagy nem. A helyzet izgalmas és érdekes lesz, vagy nem. Egy színház bármilyen lehet, csak unalmas nem. Nagyon sokszor azért is volt nehéz a tolmács dolga, mert nem tudtam szóban elmagyarázni azt, amit látni szerettem volna. Így inkább megmutattam. Aztán egy idő után már a színészek kérték, hogy ne mondjam, inkább mutassam.

Természetesen feliratozni fogjuk az előadást magyarul a Szigligetiben. Ha beül valaki megnézni az előadást, aki nem beszéli a nyelvet, mire számíthat?

Csak bizakodni tudok, hogy nagyon fogják szeretni itthon is el az előadást, mert hiteles. Én sem értem a román szöveget, de ettől eltekintve roppant módon mulattat, ráadásul nagyon aktuális is a darab minden korban.

Van egyértelmű különbség a magyar és a román színjátszás között?

Abszolút. A magyar színész jóval szorgalmasabb.:) Ők nagyon képzett színészek, mégis jóval lazábbak. Az első hetem arról szólt, hogy megtanítsam, hogy a tíz óra az tíz óra. :). végén viszont rettenetesen hajtanak.  A Legnagyobb feladatom a végén már az volt, hogy a munka szagát elvegyem. Felépítettek tökéletesen valamit, pontosan, jól megcsinálják, de rájuk kellett szólnom, hogy most már játszatok. Ne dolgozzatok, csak játszatok. Szerencsére megfogadták, így végül egy csodálatos előadás született, amit minden este álló tapssal ünnepelt a közönség. Bízom benne, hogy ez itt Szolnokon is így lesz.