Szigligeti Ede (Szatmáry József) színész, rendezõ, drámaíró, szakíró, színházigazgató Nagyváradolasziban született 1814. március 8-án. Eredetileg mérnöki tanulmányokat folytatott. 1834. augusztus 15-én azonban a Várszínházban játszó társulat tagja lett. Velük maradt, amikor 1837-ben megnyitották a Pesti Magyar Színházat. A nyitóelõadáson, Vörösmarty Mihály elõjátékában, az Árpád ébredésében az Irigység szerepét játszotta. Ettõl kezdve haláláig a Nemzeti Színház tagja maradt. Négy évtizedes munkássága nagy befolyással volt a színház életére. 1854-tõl elsõsorban rendezéssel bízták meg. 1868-tól 1873-ig dramaturgi teendõket is ellátott. 1873. március 29-én a színház ideiglenes drámai és adminisztratív igazgatójának nevezték ki; ezt a beosztását 1875-ben véglegesítették. Az õ idejében építették újjá és bõvítették ki a színház épületét. 1840-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagjának hívta meg; 1846-tól a Kisfaludy Társaság tagja lett. 1865-tõl a Színmûvészeti Fõiskola tanára, 1870-tõl 1873-ig aligazgatója. Színházigazgató korában színpadra segítette az új magyar drámaírókat. Öt Molière-bemutató fûzõdik nevéhez. Szophoklész Antigonéjának bemutatásával olyan sorozatot indított el, amely utódjánál, Paulay Edénél teljesedett ki. Gogol A revizor címû mûvét õ fedezte fel a magyar színpad számára, és Björnsterne Björnson A csõd címû tragédiájával a modern északi dráma felé nyitott. Talán legtermékenyebb drámaírónk volt. Pályája során 114 színpadi mûvet írt. Népszínmûveivel új mûfajt teremtett: például A szökött katona (1843); Csikós (1847); A cigány (1853). Írt sikeres vígjátékokat: Liliomfi (1849); Fenn az ernyõ, nincsen kas (1857) és értékes történelmi drámákat: Gritti (1845); II. Rákóczi Ferenc fogsága (1848). 1878. január 9-én hunyt el Budapesten.