Latinovits Zoltán Budapesten született 1931. szeptember 9-én. Galamb Sándornál és Lehotay Árpádnál folytatott magántanulmányokat, majd amatõr együttesben játszott. A Budapesti Mûszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett diploma után, 1956–59-ben a debreceni Csokonai Színházban, 1959–61-ben a Miskolci Nemzeti, 1961–62-ben ismét a debreceni Csokonai, 1962–1966 között a Vígszínház mûvésze volt. Közben 1965-ben vendégként fellépett a Körszínházban. 1966–68-ban a Thália, 1968–69-ben a kecskeméti Katona József, 1969–71-ben ismét a Vígszínházban játszott. 1971–73-ban a veszprémi Petõfi Színház színésze és rendezõje volt. 1973–75 között az Irodalmi Színpadon és az Egyetemi Színpadon önálló irodalmi mûsorokkal lépett fel. 1976-ban a Fõvárosi Operettszínházban Békeffy István–Fényes Szabolcs: A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak címszerepét játszotta. További fellépéseit súlyos betegsége akadályozta meg. Halála az egész magyar közvéleményt megdöbbentette. Jászai Mari-díjat (1966), Balázs Béla-díjat (1970), érdemes mûvész (1975) kitüntetést, 1989-ben posztumusz Kossuth-díjat kapott. Kiemelkedõ, sokoldalú mûvész volt. Szerepformálását rendkívüli szuggesztivitás, átélés, intellektuális megközelítés jellemezte. Romantikus hõsöket, töprengõ, vívódó igazságkeresõket, torz lelkû, groteszk figurákat egyaránt alakított a színpadon és a filmvásznon is. Elõadómûvészként a költõ megjelenítésére, a vers születésének megidézésére törekedett. Különösen emlékezetes élményt nyújtott Vörösmarty Mihály, Ady Endre és József Attila költeményeinek elõadása, mert szakított a korábbi egyoldalú értelmezõ versmondással. Harcait, igazságkeresését, jobbító szándékát írásban is megfogalmazta a Ködszurkáló (1973) címû önéletrajzi jegyzetében és vitairatában. Emlékezetes Rómeó (Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lucien (Anouilh: Rómeó és Jeanette); Orin (O’Neill: Amerikai Elektra); Lebeau (Miller: Közjáték Vichyben); Ivan Karamazov (Dosztojevszkij: Karamazov testvérek); Savonarola (Mann: Fiorenza); Cipolla (Mann–Skuszanka: Mario és a varázsló); Õrnagy (Örkény István: Tóték); Liliom (Molnár Ferenc); Ivan Vojnyickij (Csehov: Ványa bácsi); IV. Henrik (Pirandello); Teleki (Illyés Gyula: A különc); Willy Loman (Miller: Az ügynök halála). Fõbb rendezései: Németh László: Gyõzelem; Gorkij: Kispolgárok. 1976. június 4-én hunyt el Balatonszemesen.