Gózon Gyula 1885. április 19-én született Érsekújváron. Pályafutását vidéken kezdte, 1906–12 között Nagyváradon játszott. 1913–14-ben a Népopera, 1914–18 és 1920–21 között az Apolló Kabaré tagja volt. Számos fõvárosi színházban játszott, majd 1935-ben a Nemzeti Színház szerzõdtette. Hitelesen ábrázolta a prózai mûvek tragikus és komikus figuráit, elsõsorban kisembereket. Kedélyes alakjai is erõt sugároztak. 1954-ben Kossuth-díjat, 1951-ben érdemes mûvész, 1955-ben kiváló mûvész kitüntetést kapott. Fontosabb szerepei: Bogdán (Szép Ernõ: Aranyóra); Jakab mester (Molière: A fösvény); Sírásó, Polonius (Shakespeare: Hamlet); Lombai (Kisfaludy Károly: Csalódások); Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom); Miller (Schiller: Ármány és szerelem); Francia király (Kacsoh P.: János vitéz); Wang (Brecht: Jó embert keresünk); Tyelegin (Csehov: Ványa bácsi). 1972. október 8-án hunyt el Budapesten.