Csortos Gyula Munkácson született 1883. március 3-án. A Fõiskolát 1903-ban végezte el. 1904–5-ben Debrecenben, 1905–1907 között Szegeden kezdte pályáját. 1907-ben a Népszínház-Vígoperához került. 1908-ban a Magyar Színházhoz szerzõdött. 1910–1912 között a Vígszínházban, majd 1914-ig ismét a Magyar Színházban játszott. 1914-tõl 1922-ig a Vígszínház, 1922–23-ban a Renaissance, 1924– 1927 között a Magyar Színház tagja volt. 1923-ban a Belvárosi Színházban is fellépett. 1927-ben a Nemzeti Színház szerzõdtette, amelynek 1933-ig, majd 1935–45 között volt a tagja. Késõbb a fõváros szinte valamennyi színházában vállalt egy-egy szerepet. A háború végén már súlyos beteg volt, de 1945-ben még fellépett a Nemzeti Színházban Csehov Medve címû egyfelvonásosában. Sokféle szerepkörben, számtalan színházi stílushoz alkalmazkodva önálló hangú és arculatú mûvészegyéniséggé vált. Drámai szerepeit mély emberábrázolással, hiteles szenvedélyességgel formálta meg. A komikusi szerepkörben volt elemében igazán: alakításait a tragikomikus tónus jellemezte. Fanyar humorával, különc egyéniségével, színpadi tréfáival a magyar színmûvészet „rettenetes gyermeke” volt. Fõbb szerepei: A színész (Molnár Ferenc: A testõr); Liliom (Molnár F.); Göndör Sándor (Tóth Ede: A falu rossza); Rudi (Szép Ernõ: Võlegény); I. Pál cár (Neumann: Oroszország); Yank (O’Neill: A szõrös majom); Hjalmar (Ibsen: A vadkacsa); Vackor (Shakespeare: Szentivánéji álom); Falstaff (Shakespeare: A windsori víg nõk); Volpone (Jonson); Clausen (Hauptmann: Naplemente elõtt); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Ezra Mannon (O’Neill: Amerikai Elektra).

1945. augusztus 1-jén halt meg Budapesten.