Básti Lajos Keszthelyen született 1911. november 17-én. 1935-ben szerzett diplomát, Bárdos Artúr Belvárosi Színházában kezdte pályáját. 1937-ben átszerzõdött a Vígszínházba, ahol a zsidótörvények miatt 1939–40-ben már alig kapott szerepet. 1941 tavaszáig még játszott a Magyar és az Andrássy Színházban, de azután a háború végéig nem szerepelhetett színpadon. Két munkaszolgálat között könyvkiadással és írással foglalkozott. Egy hanglemezén Ady Endre, Babits Mihály, Verhaeren verseit adta elõ, és fellépett az úgynevezett baloldali mûvészek irodalmi rendezvényein. 1945 tavaszán Várkonyi Zoltán Mûvész Színházába került, õsszel pedig a Nemzeti Színház szerzõdtette, amelynek – az 1968–72-es vígszínházi kitérõt leszámítva – haláláig tagja maradt. Pályakezdését daliás alakja, kellemesen zengõ orgánuma határozta meg. Amorózó, bonviván, zsúrfiú volt a szerepköre. A háború után szereprõl szerepre bontakozott ki elmélyült karakterformáló készsége, nagy formátumú drámai ereje. A magyar színháztörténet egyik legemlékezetesebb Ádámja. A szép magyar beszéd elkötelezettje volt, 1953–60-ban beszédmûvészetet tanított a Fõiskolán. Kossuth-díjas (1955), érdemes (1954) és kiváló mûvész (1963). Fõbb szerepei: Berényi (Molnár Ferenc: Delila); Náci tiszt (Steinbeck: Lement a hold); Almaviva (Beaumarchais: Figaró házassága); Ádám (Madách Imre: Az ember tragédiája); Armand (ifj. Dumas: A kaméliás hölgy); Bánk bán (Katona József); Ferdinánd (Schiller: Ármány és szerelem); Hamlet (Shakespeare); Higgins (Shaw: Pygmalion); Oedipus király (Szophoklész); Szepi (Frisch: Biedermann és a gyújtogatók); Bolyai Farkas (Németh László: A két Bolyai); Brutus (Shakespeare: Julius Caesar); Lear király (Shakespeare); Higgins (Loewe–Lerner: My Fair Lady); Sárkány professzor (Németh László: Szörnyeteg); Harpagon (Molière: A fösvény); Dante (Dante: Isteni színjáték); Edgar (Strindberg: Haláltánc); Solomon (Miller: Alku); Perella (Illyés Gyula: Tiszták); Hickman (O’Neill: Eljõ a jeges); Dávid Ferenc (Páskándi Géza: Vendégség); Edgar (Dürrenmatt: Play Strindberg); Jegor Bulicsov (Gorkij).

1977. június 1-jén halt meg Budapesten.